---

A Tempus Közalapítvány 2025. december 2-3-án angol nyelvű képzési és együttműködési tevékenységet (TCA – Training and Cooperation Activity ⁽¹⁾ valósított meg, amelyen a National VET Team (NVET – Nemzeti Szakképzési Szakértői Munkacsoport) tagjai is közreműködtek.

A TCA résztvevői feltárták és összehasonlító áttekintést adtak arról, hogyan értékelik és ismerik el a szakképzésben a nemzetközi tanulási célú mobilitás során szerzett tanulási eredményeket a partnerországokban, hogyan számítják be azokat a tanulók tanulmányi eredményeibe és a veszik figyelembe a tanárok/oktatók teljesítményértékelésében, karrierfejlesztésében. A legjobb gyakorlatokra építve a TCA elősegítette, hogy a résztvevők megismerjék és jobban megértsék az egyes országokban a mobilitási élmények tanulási eredmény alapú validálása és elismerése terén alkalmazott, azt támogató intézményi és szakpolitikai szintű mechanizmusokat, intézkedéseket és gyakorlati megoldásokat.

A téma fontosságát, időszerűségét és relevanciáját visszaigazolta a rendezvény iránti nagyfokú érdeklődés és a résztvevők magas száma is: 15 országból (Csehország, Dánia, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia és Törökország) kb. 50 szakember vett részt a szakmai eseményen (szakképzésben dolgozó intézményvezetők, tanárok, oktatók, Erasmus+ program koordinátorok, intézményfenntartók, szakértők).

A TCA tematikáját három NVET szakértő dolgozta ki (dr. Pusztai Zsuzsanna, Rozmán Éva, Tóth Éva), és ők is vezették, facilitálták a kétnapos szakmai programot. További négy NVET szakértő részt vett a TCA munkájában, a külföldi résztvevők tájékoztatásában (dr. Fekete Boglárka, Marton József, Molnárné Stadler Katalin, Palencsárné Kasza Marianna). Ők a csoportmunkák során mutatták be a magyar szakképzési rendszert, az oktatók továbbképzési rendszerét, és osztották meg az elismeréssel és a validálással kapcsolatos hazai (nemzeti és intézményi szintű) jó gyakorlatokat a külföldi résztvevőkkel. A kétnapos rendezvény Dr. Szabó Csilla Marianna, a National VET Team koordinátora moderálta.

Az Európai Bizottság képviselőjének témaindító plenáris előadása

Christian Kiefer, az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának programreferense bevezető előadásában arról beszélt, hogy Bizottság mit ért az „(automatikus) elismerés” fogalmán, hogyan értelmezi és hogyan, milyen célból alkalmazza azt.

Az előadás középpontjában a képesítések, valamint hangsúlyosan a külföldi tanulmányi időszakok eredményei automatikus kölcsönös elismerésének kérdésköre állt. A vonatkozó, 2018. évi Tanácsi Ajánlás ⁽²⁾ a képesítések automatikus kölcsönös elismerését úgy definiálja, mint „az egyik tagállam által kiadott, bizonyos szintű képesítés birtokosának azon jogát, hogy bármely másik tagállamban egy következő szintű felsőoktatási programban való részvételre külön elismerési eljárás nélkül jelentkezhessen.” Az Ajánlás arra hívta fel többek között a tagállamokat, hogy 2025-ig történjen jelentős előrelépés a további tanulás céljából történő automatikus kölcsönös elismerés megvalósítása terén, annak érdekében, hogy „a felső-középfokú oktatás és képzés (ideértve a szakképzést is) során valamely másik tagállamban eltöltött, legfeljebb egy évig tartó külföldi tanulmányi időszak eredményeit bármely másik tagállamban teljes körűen elismerjék, anélkül, hogy a tanulónak meg kellene ismételnie a programévet, vagy újból meg kellene szereznie az elért tanulási eredményeket a származási országában, feltéve, hogy a tanulási eredmények nagy vonalakban összhangban vannak a származási ország nemzeti tantervében foglaltakkal”. Bár történt előrelépés, különösen a felsőoktatásban előrehaladott az automatikus kölcsönös elismerés, az továbbra is akadályozza a tanulási célú mobilitást az EU-ban, hogy a felső-középfokú oktatásban és képzésben részt vevő tanulók esetében egyelőre kevéssé kidolgozott és nem valósult meg a képesítéseknek és a külföldi tanulmányi időszakok eredményeinek az automatikus kölcsönös elismerése. ⁽³⁾

A helyzetkép azt mutatja, hogy a tagországok túlnyomó többségében nincsenek a Tanácsi Ajánlásnak megfelelő nemzeti szintű szabványos eljárások. Az elismerés inkább a tantervek összehasonlításán, mintsem a tanulásieredmény-alapú megközelítésen alapszik. A következő országokban működik a külföldi tanulmányi időszak eredményeinek automatikus kölcsönös elismerése a felső-középfokú oktatásban és képzésben: Ausztria, Bulgária, Dánia, Finnország, Franciaország (csak a szakképzésben!), Olaszország, Portugália és Románia.

Az automatikus elismerés előmozdítása érdekében szükség lenne (több) szakmai iránymutatásra, támogató eszközök kidolgozására arra nézve, hogyan kell a tanulási eredményeket megírni, értékelni és elismerni, beszámítani, valamint ugyancsak fontos lenne az elismerésért felelős szakemberek (tanárok, oktatók, adminisztratív munkatársak) képzése is. A Tanulási Megállapodás (Learning Agreement, LA) jó eszköz lehet az automatikus elismeréshez, mert tartalmazza a küldő és a fogadó szervezetek által közösen egyeztetett elvárt tanulási eredményeket, amelyek alapján a képzést végző (fogadó) szervezet értékeli az elért tanulási eredményeket, ezeket a tanuló egy másik (a küldő) szervezetnél érvényesít, azaz az értékelés szakmai bizonyítékai alapján a küldő intézmény elismeri a tanuló elért tanulási eredményeit. Problémát jelent azonban, hogy az Erasmus+ programon kívüli mobilitások esetében nem kötelező az LA alkalmazása.

Az Európai Bizottság egy új, jövőbeli keretrendszer létrehozását javasolja, és már ezen dolgozik, nevezetesen egy közös európai keretrendszeren, amely lehetővé teszi a köznevelésben, a szakképzésben és a felsőoktatásban megszerzett képesítések és teljesített tanulmányi időszakok automatikus elismerését. Egy ilyen átfogó európai keretrendszernek olyan alapelveken kell nyugodnia, mint a kölcsönös bizalom és az átláthatóság az egyes országok oktatási-képzési rendszerei között; az oktatási-képzési kultúrák sokszínűségének tiszteletben tartása; annak biztosítása, hogy a tanulókat teljes mértékben támogatja mind a küldő, mind pedig a fogadó intézmény a mobilitás teljes időtartama alatt, ideértve az eredmények elismerésének/beszámításának folyamatát is a hazatérést követően; a nemzeti keretrendszerek kidolgozásának ösztönzése, támogatása útmutatókkal, eszközökkel és képzésekkel a következetesen és tisztességesen megvalósuló elismerési folyamat biztosítása érdekében. Fontos szerepet kap a minőségbiztosítás is, az automatikus elismerés oktatási-képzési szektoron átívelő, átfogó minőségkövetelményeinek, indikátorainak, folyamatainak és eljárásainak meghatározása.

 

Csoportmunka a képviselt országok szakképzési rendszereinek és a nemzetközi tevékenységek elismerésének és validálásának összehasonlítása érdekében

A TCA csoportmunka tevékenységeinek célja a részt vevő országok szakképzési rendszereinek, valamint a nemzetközi tevékenységek elismerési és validálási gyakorlatainak összehasonlítása, feltérképezése és fejlesztése volt. A program során a csoportok elsőként bemutatták saját nemzeti szakképzési rendszereiket, kiemelve a hasonlóságokat és különbségeket. Ezt követően áttekintették a szakképző intézményekben dolgozó pedagógusok továbbképzésére vonatkozó követelményeket, kötelezettségeket, valamint az értékelési és validációs eljárásokat.

A munkacsoportok később a validáció nemzeti szintű megközelítéseit vizsgálták, meghatározták az eltéréseket és a közös pontokat, és összegyűjtötték a tanárokra és a tanulókra egyaránt vonatkozó jógyakorlatokat. Az eredményeket strukturált prezentációk formájában mutatták be, csoportonként két kiemelt, jól alkalmazható módszert hangsúlyozva.

A tevékenység további részében az intézményi szintű validáció került fókuszba, különös tekintettel a bevált eljárások azonosítására és összevetésére mind az oktatók, mind a tanulók esetében. A folyamatot egy World Café-módszerrel támogatott munkafázis zárta, amely során a résztvevők cserélődtek az asztaloknál, és megosztották egymással az eredeti csoportokban gyűjtött jógyakorlatokat. A módszer elősegítette a tudás széles körű áramlását és a közös szakmai szemlélet kialakítását.

Összefoglaló a csoportmunkák eredményeit is tükröző kutatásról: „A nemzetközi mobilitás tanulási eredményeinek elismerése a szakképzésben” kérdőív elemzése alapján

„A nemzetközi mobilitás tanulási eredményeinek elismerése a szakképzésben” című kutatás célja annak feltárása volt, hogy Európa különböző országaiban milyen mértékben biztosított a külföldi mobilitás során szerzett tanulási eredmények elismerése a szakképzésben részt vevő tanárok és tanulók számára. A vizsgálat eredménye a TCA keretében zajló csoportmunkák során feltárt gyakorlatokat, tapasztalatokat és jó példákat visszatükrözte, ezáltal átfogó képet adva a validáció nemzeti és intézményi szintű működéséről.

A tanári mobilitás elismerésére vonatkozó elemzés 356 intézményi válaszon alapult, amelyek kilenc országból érkeztek. A válaszok földrajzi eloszlása – különösen Spanyolország, Lengyelország és Szlovákia és Magyarország magas részvételi aránya – elsősorban a közép- és dél-európai szakképzési rendszerek gyakorlatát tükrözi. A visszajelzések alapján az oktatók mobilitási eredményeinek validációját több szereplő is végezheti: az országos vagy regionális oktatási hatóságok, az intézményvezetés és az iskolai testületek, illetve bizonyos esetekben speciális támogató szervezetek. A csoportmunka tapasztalatai megerősítették, hogy a validáció rendszere országonként jelentősen eltér, és gyakran hiányos vagy nem egyértelmű.

A tanárok körében jól látható összefüggés mutatkozott a validáció kötelező jellege és a mobilitási részvétel gyakorisága között. Ahol a validáció szabályozott és kötelező, ott az oktatók 73%-a rendszeresen részt vesz nemzetközi mobilitásban, míg ahol ez nem kötelező, ott ez az arány csupán 60%. Ez arra utal, hogy a formális elismerés kézzelfogható szakmai ösztönzőt jelent. A nemzeti gyakorlatok között több jó példa is azonosítható: Spanyolországban a mobilitás eredményei beépülhetnek a szakképzésben oktató tanárok előmeneteli rendszerébe, Magyarországon továbbképzési óraként számíthatók be, Portugáliában pedig hivatalos továbbképzési igazolást kapnak a résztvevők. A csoportmunkák eredményei rámutattak arra, hogy a tanári kompetenciafejlesztés elismerése nemcsak motivációs tényező, hanem egyben a nemzetközi együttműködések fenntarthatóságának alapvető feltétele is.

A kérdőívnek a tanulói mobilitás elismerésére vonatkozó kérdéseit 303 szakmai válaszadó válaszolta meg. A visszajelzések szerint a válaszadók 65%-a olyan országban dolgozik, ahol jogszabály írja elő a nemzetközi tanulási eredmények elismerését. Ahol ez a kötelezettség fennáll, ott az intézmények 71%-a teljes mértékben beszámítja a mobilitási eredményeket a szakmai gyakorlatba; szabályozás hiányában ez az arány csak 50%. Az intézményi értékelési folyamat is eltérő mértékben valósul meg: szabályozott környezetben az intézmények 70%-a formálisan (jegyek, kreditek), 24%-a pedig informálisan (visszajelzés, portfólió) értékeli a tanulók külföldi teljesítményét, míg nem szabályozott országokban a formális értékelés mindössze 50%, az informális pedig 35%.

A validáció minőségét jelentős mértékben befolyásolja az intézményvezetők döntési jogosultsága. Ahol van nemzeti szintű elismerési kötelezettség, ott az igazgatók 44%-a rendelkezik teljes körű validációs jogkörrel, míg jogszabályi háttér hiányában ez csupán 28%. A csoportmunka során feltárt intézményi példák megerősítették, hogy az igazgatói jogosultság és az elismerés minősége között szoros összefüggés áll fenn: ahol a vezetők jogosultak az elismerésről dönteni, ott az intézmények 83%-a formális értékelési rendszert alkalmaz. Jogosultság hiányában ez az arány mindössze 47%.

A kutatás és a csoportmunkák közös tanulsága, hogy a nemzetközi mobilitás önmagában nem garantálja a szakmai fejlődést – az eredmények akkor válnak valódi értékké, ha a szakképzési rendszer és az intézmények egyértelműen és következetesen elismerik azokat. A hatékony validációs gyakorlatokat az alábbi tényezők támasztják alá:

• egyértelmű és kötelező nemzeti szabályozás,
• következetes intézményi értékelés és dokumentáció,
• az intézményvezetők megfelelő döntési jogköre,
• valamint a mobilitási eredmények beépülése a tanárok és tanulók szakmai előmenetelébe, illetve tanulmányi kötelezettségeibe.

Összességében a kutatás azt mutatja, hogy a tanulási eredmények elismerése a szakképzés minőségének egyik kulcstényezője. Ahol a validáció rendszerszinten támogatott, ott a mobilitás nemcsak nemzetközi tapasztalatszerzést, hanem valódi fejlődési lehetőséget is jelent mind a tanárok, mind a tanulók számára.

 

Csoportmunka összefoglaló a szakképzés általános és a nemzetközi tevékenységekkel kapcsolatos kihívásairól

A TCA záró csoportmunkájának célja a szakképzés előtt álló kihívások átfogó feltérképezése volt, két meghatározó nézőpontból: egyrészt a szakképzés rendszerszintű, általános nehézségeit, másrészt pedig a szakképzéshez kapcsolódó nemzetközi tevékenységek – elsősorban az Erasmus+ program keretében megvalósuló mobilitások és projektek – specifikus kihívásait helyezve a fókuszba. A közös munka eredményeit a résztvevők egy jéghegy-modell segítségével rendszerezték, amely a felszínen érzékelhető problémáktól a mélyebben húzódó, strukturális és attitűdbeli okokig vezette végig a beazonosított tényezőket.

A szakképzés általános kihívásai között a felszínen leginkább a szakképzés alacsony presztízse, a pályaorientáció hiányosságai, a lemorzsolódás magas aránya, valamint a gyorsan változó munkaerőpiaci igények jelentek meg. A mélyebb, rendszerszintű problémák között a résztvevők a tantervek rugalmatlanságát, a szakmai tartalmak elavulását, a digitális és zöld készségek lassú integrációját és az intézmények kapacitáshiányát emelték ki. Ezek a tényezők közvetlenül befolyásolják a szakképzés minőségét és vonzerejét. A jéghegy mélyebb rétegeiben jelentős attitűdbeli akadályok is megjelentek: a szakképzéshez kapcsolódó negatív társadalmi percepciók, valamint a tanárok túlterheltsége és a változással szembeni ellenállása. A motivációs nehézségek – különösen a tanulók alacsony tanulási önbizalma, a gyenge belső motiváció és a korlátozott intézményi ösztönzők – szintén hozzájárulnak a hosszú távú kihívások fennmaradásához.

A nemzetközi tevékenységekhez kapcsolódó kihívások esetében a résztvevők mindenekelőtt azonnal érzékelhető és látható problémákat azonosították: a pályázati folyamatok összetettségét, a határidők szorítását, a megbízható partnerségek kialakításának nehézségeit és a résztvevők toborzásának korlátait. A logisztikai és adminisztratív akadályok – például az utazások, szállások és engedélyek szervezése, a különböző intézményi szabályozások összehangolása vagy az elszámolási kötelezettségek teljesítése – sok intézmény számára jelentős terhet jelentenek, és túlzott nyomást gyakorolnak a projektkoordinátorokra.

A jéghegy-modell mélyebb szintjein a nemzetközi részvételhez kapcsolódó attitűdök és motivációk is meghatározó tényezőként jelentek meg. Számos tanár és tanuló bizonytalan a külföldi mobilitással kapcsolatban, legyen szó nyelvi akadályokról, a komfortzóna elhagyásától való félelemről vagy az ismeretlentől való tartózkodásról. Emellett nem minden intézményben egyértelmű a vezetői támogatás, ami akadályozza a tudatos, hosszú távú nemzetközi stratégia kialakítását. A motivációs faktorok hiánya – például az eredmények formális elismerésének bizonytalansága vagy a programok intézményi profilba illeszkedésének kérdése – közvetlenül befolyásolja a mobilitási részvételt és a projektek eredményességét.

A csoportmunka egyértelműen rámutatott, hogy a szakképzés fejlesztése és a nemzetközi tevékenységek sikeressége nem csupán operatív vagy adminisztratív kérdés, hanem mélyen gyökerező rendszerszintű, attitűdbeli és motivációs tényezők összjátékának eredménye. A kihívások kezelése csak akkor lehet hatékony, ha a felszíni problémák mellett a mélyebb okok feltárására, megértésére és célzott kezelésére is sor kerül.

A kétnapos találkozó iránti érdeklődést és a rendezvényen való aktív részvétel mutatta a téma fontosságát számos európai országban. A TCA-n a résztvevők, az előadások mellett, a csoportmunkák során egymástól is sokat tanultak. A rendezvény színvonalát emelte a rendkívül impozáns környezet és a felszolgált ízletes ételek, amelyek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők nemcsak szakmai tudással gazdagodtak, hanem jól is érezték magukat.

---

Utolsó módosítás: 2025.12.11.