Legyünk stratégák!
Az intézményi logika érvényesülése a mobilitási projektek tervezésében
Az Erasmus+ program filozófiájának központi eleme a támogatott projektekben elért eredmények intézményi beépülésének elősegítése. Ez az elem az elődprogramokhoz képest markáns változást hozott a mobilitási projektek tervezésébe és megvalósításába, hiszen megszűntek az Egész életen át tartó tanulás programból ismert egyéni pályázati lehetőségek. Az új programban új szerepbe kerülnek az intézmények, hiszen az egyéni mobilitásokat támogató háttérszereplőkből a mobilitási tevékenységeket meghatározó, tervező és lebonyolító szervezetekké válnak.
Az Erasmus+ program finanszírozásával az Európai Bizottság egyértelmű szándéka az, hogy az egyes országok oktatási és képzési rendszerein keresztül támogassa az európai szinten kitűzött célok megvalósulását. Ez a törekvés akkor tud csak megvalósulni, ha a támogatott tevékenységek eredményei becsatornázódnak az oktatási és képzési rendszerekbe. Ehhez első lépésben, a projektek szintjén az szükséges, hogy a projekteredmények beépüljenek az intézmények életébe, azaz a projektek hatása túlmutasson az egyéni fejlődésen, és az intézmények továbbfejlődését is szolgálja. Az intézmények részéről az eredmények hosszú távon is fenntartható, hatékony beépülésének biztosítása nagyfokú tudatosságot, stratégiai gondolkodást igényel, mely a projektek tervezési fázisában is meg kell, hogy jelenjen.
Az intézmény stratégiai gondolkodásának az alapját a helyzetelemzés adja. Ez a kiindulópont az intézmény valós szükségleteinek és igényeinek azonosításához. Az alapvető kérdés tehát, amelyre az igényekből leképezett célok fogják megadni a választ, a következő: „Miért van szüksége az intézményemnek a projektre?” Természetesen a pályázat ötlete érkezhet egy munkatárstól is, aki valamilyen külföldi mobilitásban szeretne részt venni, de csak olyan egyéni képzési célok támogathatók, amelyek szervesen illeszkednek az intézményi célokhoz. Kulcsfontosságú tehát, hogy a pályázatokban megjelenjen, illetve megerősödjön a pedagógiai (oktatási, képzési) programon alapuló, intézményi szintű tervezés.
Ezzel párhuzamosan figyelni kell arra is, hogy a projekt célrendszere kapcsolódjon az Erasmus+ program európai célkitűzéseihez és prioritásaihoz. Ezek a prioritások olyan általános fejlesztési célokat fogalmaznak meg, mint az oktatás és képzés minőségének javítása, a tanulók és munkatársak készségfejlesztése, az esélyteremtés, az együttműködés erősítése az oktatásban és képzésben vagy a modernizáció, így az intézményi célokat nem nehéz velük összehangolni.
A következő lépés, hogy a körültekintően meghatározott, reális célokhoz a projekt időtartamán belül egyéni és intézményi szinten is biztonsággal elérhető eredményeket rendeljünk. Az eredményeknek a célokkal arányban kell állniuk: érdemes ambiciózus terveket összeállítani, de nem szabad irreális várakozásokat megfogalmazni, hiszen az csökkenti a terv hitelességét. Az eredmények tervezésével párhuzamosan az azok mérésére szolgáló mutatókat, sikerkritériumokat, indikátorokat is ki kell dolgozni.
A konkrét tevékenységek tervezése csak ezután következik, hiszen ezeket az elvárt eredmények és az azokhoz vezető út határozzák meg. A mobilitási projektek legfontosabb tevékenysége maga a külföldi mobilitás, de a tervezés során az előkészítéshez és az utómunkához kapcsolódó feladatokat is részletesen ki kell dolgozni. A tevékenységek azonosítása után dönteni kell a mobilitásban résztvevők kiválasztásának szempontjairól, a tanulók és munkatársak felkészítéséhez és általában a szervezéshez kapcsolódó tennivalókról, de azt is be kell mutatni, hogy milyen tevékenységek révén biztosítják majd a tapasztalatok terjesztését és az eredmények fenntarthatóságát. A projekttevékenységek azonosításának legfontosabb szempontjai, hogy azok célszerűek, indokoltak és reálisak legyenek. Minden egyes tevékenységnek egyértelműen a megjelölt elvárt eredmények elérését kell szolgálnia, ugyanakkor annyi külföldi mobilitást kell tervezni, amennyi a várt hatások eléréséhez feltétlenül szükséges. Fontos szempont az is, hogy a tervek reálisak legyenek, azaz a rendelkezésre álló intézményi erőforrások, a megpályázott pénzügyi támogatással kiegészülve, tegyék lehetővé a tevékenységek megvalósítását.
A stratégiai gondolkodásban nagy szerep jut az értékelési folyamat (ütemezés, módszerek, eszközök) előzetes megtervezésének is, hiszen ez alapvető fontossággal bír egyrészt az elvárt eredmények azonosításában, másrészt a projekt megvalósulásának nyomonkövetésében, az esetlegesen felmerülő problémák azonnali kezelésében. A projekt értékelésének eredményére építve lehet azután új célokat meghatározni, melyek akár a jövőbeni projektek kiindulópontjaként is szolgálhatnak.
A várt hatások eléréséhez nélkülözhetetlen a jól kidolgozott disszeminációs terv, amely a különböző, intézményen belüli és kívüli célcsoportokra szabottan (tanulók, munkatársak, szülők, fenntartó, szakmai fórumok stb.) összegzi a tapasztalatok terjesztésének tartalmát, módszerét és eszközeit.
A tapasztalatok terjesztésén túl törekedni kell azok minél szélesebb körű beépítésére is, hogy az előzetesen várt hatásokat biztosítani lehessen. Gondoskodni kell arról, hogy a mobilitás során fejlesztett szakmai kompetenciák, megszerzett új ismeretek valóban meghatározó elemei legyenek az intézményi gyakorlatnak, és a projekt hatásainak fenntarthatóságát biztosítani kell azzal is, hogy a releváns tapasztalatokat beépítik az intézmény működését meghatározó dokumentumokba.
Szerzők: Hermándy-Berencz Judit és Jenei János
Utolsó módosítás: 2016.10.21.
